5. rész: És egyszer csak... Tibor

Közel egy hét intenzív, netes társkeresős tapasztalatszerzés után megállapítom, hogy egyáltalán nem szabad értelmet és okokat keresnünk a különböző profiltulajdonosok viselkedéskultúrájában, illetve közlésmódjuk prezentálásában.

A regisztrációm pillanatában elhatároztam, hogy bármennyire tőlem és az ízlésvilágomtól távol álló felhasználó is próbál majd közeledni hozzám ismerkedés, vagy szexuális kontaktusteremtés céljából, én a lehető legkedvesebben, és leghatározottabban, megbántás nélkül fogok majd reagálni. Fordított helyzetben én is sokkal könnyedebben tudnám elviselni az esetleges kapufát, ha mindazt emberi módon adják a tudtomra.

 

Néhány nap alatt rá kellett jönnöm, hogy ez a szemlélet ma már szinte nevezhető ósdinak, és lehet jobban járnék, ha feltréningezném magam egy embertelen, bunkó köcsög szintjére.

Az emberi kommunikáció a társkereséseknél úgy vélem teljesen átalakult. Szomorúan, elképedve datáltam, hogy a felhasználóknak szinte kivétel nélkül már nincs igénye a normális kezdésre, mi több, a lezárásra sem.

 

Csak az elmúlt 24 órában több ismerkedésnek nem mondható valami történt, ami után széttárt karokkal állva próbálom megérteni, hogy mire gondolhatnak most vajon az alanyaim. A legérdekesebb számomra mindenképp a most következő főhős volt.

Alanyunkat nevezzük szimplán csak Tibornak.

Tibor az adatlapja alapján 42 éves, egyedülálló meleg férfi, aki szexet, barátokat és párkapcsolatot keres 45 és 69 év közötti férfiak körében. 174 cm magas, 75kg súlyú, sötét hajú, és barnaszemű, szőrös arcú.

 

Többet nem igazán árult el magáról, ellenben a klubtagságai még beszédesebbek a kedvteléseit és a vágyait illetően. Bevallom a klubtagsági igazolványait csak a történet vége után fedeztem fel, kezdetben ezek felett átsiklottak a szemeim. Csatlakozott például a „13. kerület szex”, „Gecis boxer adás-vétel”, „XXL pénisz”, „Közös hokit kedvelők”, „Igazán hatalmas farkak”, „Autós kaland”, „Torkonbaszás”, „Meleg futárok”, „Csapjuk ki!”, „Magyar körülmetéltek”, „Munkásruha”, „Formás csomagok”, „Biszex furgonosok”, „Nyilvános helyeken”, továbbá a „Szopatóhelyek” csoportokhoz.

Tibor talált rám, és hagyott egy „Szexi” tappancsot, amelyet természetesen megköszöntem, majd a következő levelezésünk vette kezdetét:

 

Tibor: Szia, szép estét. Küldök magamról egy képet, hogy te is lásd, hogy ki vagyok. Számomra nagyon szimpatikus és vonzó vagy.
Én: Szia, nagyon kedves vagy, köszi. Nagyon vonzó vagy Te is. (mellékeltem néhány képet még magamról viszonzásként)

Tibor: Én is köszönöm! (mosoly arc) Köszönöm a képeket, a véleményem nem változott. (kacsintós arc) Élőben is szívesen megismerkednék Veled! Én Tibor.

Én: Kedves vagy. Én Feri vagyok. Nem sikerül élőben elkapnom, látod. (mosoly arc)

Tibor: Szép jó reggelt! Te is jó korán keltél. (meglepett arc)

Én: Ma elég korán, igen (nevetős arc), de nyugtasson meg a gondolat, utána visszaaludtam.

Tibor: Szoktam én is, de olyankor megyek dolgozni (szomorú arc) nagyon jól tetted.

 

Ekkor Tibor Quckshare képekhez kért hozzáférést, amely ugye egy limitált ideig látszó úgynevezett titkos képmappa. Sokan ide szokták feltölteni magukról az XXX fotókat, rólam viszont egyetlen egy sincs ebben a mappában, inkább az arcomról közelebbi fotók, valamint egészalakos utcai környezetben lőtt képekek töltöttem fel. Tibor megkapta a hozzáférést, amelyre kisvártatva meg is érkezett a válasz.

Tibor: Hmm… azok a szemek (nyelvet kinyújtó arc kétszer)

Én: Te is mutatsz még magadról fotókat? Mert Te már előnyben vagy velem szemben (nevetős arc)

Tibor: Jelenleg ennyi képem van itt fent, de rakok fel, és akkor mutatok.

Én: Vagy folytathatjuk máshol, és ott könnyebb. Ha szeretnéd, persze. És akkor nem szerencsekerék, hogy egyidőben itt tudunk-e írni.

Tibor: Hol!? (meglepett, nevetős arc) Hol folytassuk, neked hol lenne a legjobb?

Én: Például Viber…

 

És itt már kis szintet lépve elkezdődött egy kicsit személyesebb beszélgetés Tibor és köztem.

 

Megtudtam, hogy egy trafik-lottózóban dolgozik, albérletben él, egyre több utalást tett arra, hogy tetszik, amiket a fotón látott eddig belőlem, és egyszer csak nem várt gyorsításba kezdett…

Tibor: Úgy néznék rólad szexi képet. Vagy még korai?

Én: Arról sem tettél említést, hogy egyáltalán mi célból írtál rám. Szerintem először a szándékaidról mesélj.

Tibor: Ha te azt tudnád… (mosoly jel, majom jel, mosoly jel)

Én: De nem tudom.

Tibor: Elrabolni a szíved (kacsintó jel)

 

Néhány személyesebb hangvételű sor után mégis előkerültek a szexi képek, de nem várt módon, épphogy róla. 18-as karikás fotóknak nevezte őket, maradjunk annyiban, tényleg azok voltak. Első körben három merev, borotvált péniszfotó érkezett, amelyet egy félmerev, piros boxeralsós kép követett, majd előkerült egy szőrös felsőtest fotója végig spriccelve ondóval.

Nem leszek álszent, valamennyi kép látványa elég szexi volt, pláne annak tükrében, hogy mindannyian láttunk már ronda pénisznek nem nevezhető testrészeket is, vagy fotó, vagy épp valóság formájában.

Mivel a fotókat megdicsértem, azaz kifejeztem, hogy számomra és a szemeimnek is kellemes látványt nyújtanak, még érkezett négy fotó, amelyből kettő frissen magömlés után ábrázolta a petyhüdtnek még egyáltalán nem nevezhető hímtagját, ezenfelül elképesztő mennyiségű spermával körbe véve.

Komolyan mondom, életemben nem láttam sem élőben, sem pedig különböző oktatófilmekben ilyen hatalmas nagy mennyiséget.

De Tibor biztosra ment, és még egy maszturbálós videót is elküldött magáról, ahol a hímvesszőjéből kitörő Etna bebizonyította, hogy a korábbi fotóin nem cukrozott sűrített tej volt dekorációként…

 

Mindannyian tudjuk, sőt tisztában vagyunk azzal, hogy az ismerkedések jelenleg legfontosabb alapkövei épp ezek a fotók lettek. Ezért anélkül, hogy elborzadnánk valaki ilyen szintű kitárulkozásán, meg kell értenünk, hogy ez egyfajta elvárás lett nálunk. Elképzelhető, hogy az alanyaink nem 100%-os magabiztosággal és akarattal küldik el testük legféltettebb részeit, hanem mert tudják, hogy amennyiben nem teszik, meglehet tényleg labdába sem rúghatnak.

 

Következő lépcsőfokként pontosan ezt kellett lehámoznom Tiborról, hogy ő az a típus-e, aki a képeivel hódít, vagy épp az, akinek ellenkezik ugyan az elveivel a képküldözgetés, de enged a jelen kor követelményeinek. Bízva a második lehetőségben, személyesebb és általánosabb vizekre próbáltam evezni, és bíztam abban, hogy ebben partner lesz majd.

Én: És hétköznapi képeket is mutatsz az életedből?

Tibor: képeket küld…

Én: Tetszenek

Tibor: Köszönöm. Örülök neki!

Én: Hogy van az, hogy egy ilyen helyes pasi keresgél, és nincs otthon valaki mellette?

Tibor: Hol van az a helyes pasi?!?!

Én: A komoly kérdést fogd meg most, helyesnek tartalak, de ez nyilván kiderült már a számodra.

Tibor: Igen, valóban kiderült. Nem érdeklem a pasikat, vagy nem tudom…

Én: Mióta vagy egyedül?

Tibor: Már az idejét sem tudom (szomorú és gondolkodós arc)

 

Ennél a pontnál támadt egy zavaró gondolatom. Mindig meglep, amikor valaki erre a pofon egyszerű kérdésre nem válaszol egyenesen. Egészen biztosan mindenki emlékszik, méghozzá igen élénken arra, amikor a legutolsó párkapcsolata véget ért. Megjövendölhető tehát ennél a pontnál, hogy az alanyunk nem akar erre válaszolni, és inkább füllent. Mivel éreztem, hogy valami zavar lehet ennél a történetnél, felajánlottam, hogy beszéljünk este telefonon, amikor végzett, hátha könnyebb lesz szóban erről beszélgetnünk, és megtudom a eltelt függetlenségének hosszúságát, ugyanis ezen információ ismerete mégis csak sokat számít egy klasszikus ismerkedés alatt.

Én: Épp készülődöm, vendégem lesz, de szerintem 10 körül már szabad leszek. Ha esetleg lenne kedved szóban is beszélgetni telefonon.

Tibor: Rendben, benne vagyok a buliban!

Ezt követően újabb személyes dolgok kerültek leírásra, megtudtam például, hogy lakásvásárlásban töri a fejét, illetve ehhez hasonló, de perszonális gondolatok társaságában. Ekkor elköszöntem átmenetileg, ugyanis kezdődött a programom. Kaptam egy üzenetet Tőle, mindössze néhány óra elteltével…

Tibor: Bejön a nő, azt mondja nekem, kér egy Marlborot. Mondom neki, melyiket? Erre ő: a feketét. Január 1-től az összes cigi fekete dobozban van (mérges fej kétszer)

 

Ezalatt nekem kicsit elhúzódott a programom, ezért nem 10-kor, hanem éjfélkor végeztem, de írtam is neki, hogy akkor szabadultam fel. Erre akkor nem jött válasz, nyugtáztam, hogy bizonyára bealudt.

 

Meglepő módon másnap egész nap egész nap nem írt, ezért este 9-kor küldtem neki egy üzenetet: „elvesztél (mosoly jel)” Válasz nem érkezett. Néhány perc múlva átfutott a fejemben, hogy esetleg megbántottam volna valamivel, vagy rosszat írtam, ezért gondoltam tisztázom ezt a helyzetet, mégse gondolja már, hogy ez faszparaszttal van dolga:

Én: Remélem nem bántottalak meg valamivel, ami miatt ma már nem kerestél

Semmi válasz, sőt az üzenet elolvasásra sem került a viberen. Gondoltam jó, nyilván nem akkora paraszt, hogy ezt így csinálja, ezért a romeon is írtam neki:

Én: Hello, megbántottalak valamivel, ami miatt nem olvasod az üzeneteim? (Elolvasta, válasz nem érkezett)

Én: Elmondod, hogy értsem legalább, miért nem válaszolsz? (Elolvasta, válasz nem érkezett)

Én: Ennek mi értelme van? (Nem olvasta már el)

Ennél a pontnál elengedtem ezt a történetet Bevallom, momentán sem teljesen értem, hogy voltaképpen a fekete dobozos marlboro történetére reagáltam rosszul, vagy a telefonbeszélgetés elmaradta okozta nála ezt a törést.

Aligha fogom ezt megtudni. Azt viszont mindenképp szeretném megérteni, hogy ilyenkor vajon odaállnak a tükör elé, és megdicsérik magukat, hogy mennyire jól nem válaszoltak, és hogy mennyire szemétnek sikerült lenniük? Vagy van erre van erre valami titkos klub, ahol ezeket a történeteket elmesélik egymásnak, és egyfajta versenyként húzogatják a strigulákat, hogy „ma is tetű voltam!”?

Bízva a legjobbakban, remélem a klubtagságijával ha más nem is, de legalább a gecis boxercseréje összejött.