9. rész: És egyszer csak... Szex és prostik

Manapság Budapesten szexhez jutni talán az egyik legegyszerűbb dolog, ami létezik. Könnyebben hozzájuthatunk egy alacsony költségvetésű légyotthoz, mint egy igazán finom fánkhoz. (Egyébként nem is értem, hová lettek azok a finom fánkosok a városból… Volt az a rózsaszín fondános, epres pudingos fánk amit a metróaluljáróknál lehetett venni. Jaj, az nagyon hiányzik!)

A szex viszont mindenhol ott van.

Ki emlékszik ma már azokra a régi újságokra, ahol néhány okosan megfogalmazott mondatban, fénykép nélkül, teljesen fekete fehér színvilágban kellett hirdetni annak érdekében, hogy esetleg egy-két buja percet el tudjunk tölteni a valakivel…

Az internet beköszöntével a szexuális kontaktusteremtéseknél is elképesztő, mindent elsöprő forradalom vette kezdetét.

Szexuális forradalom, amelyre gyorsan, komoly iparág is épült. Az újsághirdetések, valamint a korzózások helyett ma már mindenki a neten hirdeti a testét, illetve testnyílásait, a kurvákat pedig ma már csak egyszerűen escortoknak hívjuk.

A romeón is van külön escort szekció. Talán épp ezért hasznos, ha az aktuális randialanyaink fotója miatt egyszer azért átfutjuk a rosszlanyok.hu weboldalt, vagy épp a romeo prostivadászó részét. Könnyen meglehet ugyanis, hogy a számunkra oly érdekes, és ártatlan, tartással bíró új jelöltünk bizony párezer forintért bárki számára elérhetővé teszi a testét, vagy annak különböző nyílásait. Hogy ezt pusztán élvezetből, vagy a könnyen jött zsebpénz miatt teszik, az maradjon az ő titkuk.

Úgy gondolom mindenkinek joga van eldönteni, hogy miféle hivatásból teszi a szénhidrátcsökkentett péksüteményét a saját tányérjába. Az általános vélekedés azonban még mindig elég furcsa, olykor durva velük szemben. De vajon ha jobban belegondolunk, tényleg kijelenthetjük, hogy ez a foglalkozás csak az escortokra nézve lehet kellemetlen, olykor megvetendő?

A bájaink áruba bocsátása nem egy újkeletű dolog. Sőt. Az ókor számos kultúrájában találkozunk a szakrális, valláshoz kötődő prostitúció jelenségével. A templomi prostituáltat az általa szolgált istennő időleges megtestesülésének tekintették, aki szeretkezés közben fizetővendégét is „isteni állapotba” emelte. Babilonban minden asszony köteles volt életében legalább egyszer Istár szentélyébe vonulni, és fizetség ellenében odaadni magát valamelyik férfinak. A díjazást az oltárra helyezték, mint megszabadulásuk árát. A szép asszonyok hamar elkerültek onnan, de voltak, akik több évet is eltöltöttek a templomban, míg végre valaki hajlandó volt közeledni hozzájuk. Egyiptomban is létezett ez a kultusz, elsősorban Amon isten és Bászet istennő kultuszához kapcsolódva. Az ókori Görögországban Aphrodité korinthoszi templomában előfordult, hogy egyidejűleg ezer prostituált is tevékenykedett.

 

Itthon a protistúció szintén komoly múltra tekint vissza. Azonban az igazán fontos változások ebben a szektorban 1950-ben keletkeztek, amikor a kommunista kormányzat „megszüntette” a prostitúció intézményét. Bezáratta a bordélyházakat és a lányokat átképezte más foglalkozásúvá. 1950-ben Magyarország aláírta az 1950-es New York-i egyezményt az emberkereskedelemről és a prostitúcióról, amelyben garantálja a prostitúció és nőkereskedelem felszámolását. Azonban e lányok szoros rendőri felügyelet alatt dolgozhattak[forrás?], ha nem is hivatalosan. Az 1970-es évek növekvő idegenforgalma hatására számuk egyre nőtt. A rendszerváltást követő társadalmi polarizáció, a növekvő munkanélküliség következtében a prostitúció robbanásszerű mértéket öltött Magyarországon. Mivel a kormányzat és a társadalom képtelen volt ezt megfékezni, felmerült a nyilvánosházak újbóli megnyitásának gondolata. Az 1950-es New York-i Nemzetközi Egyezmény azonban ezt nem teszi lehetővé, ennek kikerülésére az 1980-as években „masszázsszalonok” jöttek létre. E „vállalkozások” a hatóságok előtt fő tevékenységükként az „egészségügyi masszást” jelölték meg, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az ott dolgozó lányok szexuális szolgáltatást nyújtanak. Az 1990-es években a prostitúció fő munkaterülete áttevődött a városok perifériájára, be- és kivezető útjaira, az országutakra és kamionparkolókba. Emlékszünk még, hány vicc született ebben az időben a kamionparkolókról…

 A téma körbejárása közben találkoztam először a prostituált szó jelentésével.

A prostituált az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt, függetlenül az ellenszolgáltatás nyújtásának időpontjától, illetve attól, hogy az ellenszolgáltatás a szexuális szolgáltatás igénybe vevőjétől vagy - a szolgáltatásra tekintettel - más személytől származik.

 

 Vélhetően nem járunk messzire a valóságtól, ha arra gondolunk, milyen sok családos férfi fizethet azért, hogy egy szép, vagy olykor kevésbé szép srác vagy férfi kényeztesse őket. Ezeket a férfiakat, miközben megvásárolják a saját, személyre szabott anonim orgazmusukat, valójában szerető feleség, más esetben még gyerekek is várhatják otthon.

Vajon a feleségek/élettársak tudják, hogy a szeretett hím valójában titkos életet él? Tényleg minden esetben elhiszik, hogy férjük, vagy gyerekeik édesapja sokáig tartó tárgyaláson ül? Hihető az tartósan, hogy megállás nélkül túlóráznak, viszont a túlóra sosem jelenik meg a bérszámfejtésen? Meddig lehet titokban tartani az ilyen viszonyokat?

Legbelül sajnáljuk ezeket a családokat. Furcsa és kicsit gyomorforgató is elképzelnünk azt a teljesen hétköznapi élethelyzetet, amikor ezek a kis/nagyvonalú családfők a titkos kis szexreformok után az aznapi prostitól származó testnedvekkel együtt megcsókolják meg azt az illetőt, akivel tulajdonképp ők összekötötték az életüket…

 

De lépjünk tovább. El kell még gondolkodnunk azon is, hogy vajon mitől tűnik elfogadhatóbbnak a pénzért vásárolt élvezet, mint például egy egyszeri, vagy egy tartós szeretői státusz egy harmadik személlyel. Miért gondoljuk kisebb értékű megcsalásnak, ha valaki a szextettet egy hivatásossal követi el?

Muszáj voltam a témát még sokkal jobban körüljárni.

A napokban a nyugati téri aluljárón keresztül haladtam át. Köztudottan sok a kurva ezen a placcon, ezért megálltam és egy ideig figyeltem az ott dolgozó hölgyeket és urakat, pásztázva a célközönségüket. Azt kell mondjam, a felfedezés döbbenetes volt. Családapák, nagyapák is megnyalják az itt dolgozó lányok és fiúk csúnyáját…

A rögtönzött prostifelderítő expedícióm kiterjesztettem az első, prostituált jellegű egyénre. A főhősünk egy velem egyidős srác. Igen, srác. Mert ma már ez a kielégülés is könnyen elérhető a férfiak számára is. Megfigyelt alanyom erősen kábítószerfüggő, szemmel láthatóan célzottan férfiaknak nyújt szexuális szolgáltatást anyagi támogatás fejében. Mielőtt a legújabb kuncsaft megérkezett volna, egy Niki nevű terhes hölgyeménnyel (aki szintén prostiként dolgozott ugyanezen a placcon) beszélgetettek. Muszáj voltam telefonálást imitálva a közelükbe férkőzni, hogy elcsíphessem azokat a bizonyos mindent elmondó titkos mondatokat.

Niki méltatlankodott, hogy az előző ügyfél csak 1500-at fizetett. A srác - akinek neve sajnos nem derült ki - utasította Nikit, hogy menjen vissza dolgozni. Én eközben egy FBI- os, terepre beépült ügynököt is megszégyenítő természetességgel, a telefonomat nyomkodva figyeltem tovább az eseményeket. Rövid várakozás után megjelent egy 50-es nagydarab, rendkívül igénytelen fószer, aki megszólította már-már türelmetlennek tűnő főhősöm. Kisvártatva fel is tette a kérdést, amelyre már oly sok perce várakoztam. „Mennyi?”

 Azonnal, telefonos automatákat – nem, nem Vandára gondolok - megszégyenítő gyorsasággal jött a válasz, idézem:

 „szopás kétezer, dugás ötezer.”

A kuncsaftjelölt megkérdezte, hogy mindez gumival, vagy anélkül értendő. Rövid gondolkodás után érkezett is a válasz, hogy az óvszer nélküli szex felára 1000 Ft, azaz egyezer forint. Megdöbbentem, mennyit taksál ez a „szabad szex” az aluljárók világában.

A kuncsaft azonban sokallta az összeget, ezért alkudni próbált, nem mellesleg sikerrel. Főhősünk kétezer forintért rendelkezésre bocsátotta hátsó testnyílását, ráadásul „protekció*” nélkül. Miután az üzlet nyélbe lett ütve, elindultak a kivitelezés helyszínére. Így hát az oknyomozó riportom érdekében követni kezdtem őket. Az események dokumentálása egy közeli ház bejárati ajtajánál ért véget, ahol együtt léptek be a szolgáltatás helyszínére. Az üzlet megköttetett…

(*protekció: idéztem egy számomra kivételes illetőt. Jelentése kissé cinikusan a koton nélküli tevékenységet jelenti - FB)

 

A probléma az, hogy a prostitúció ma már a párkeresésbe is beleszól. Egyre több egyedülálló, azaz az igaz szerelem csókját kereső és kutató férfi válik elérhetővé a szexet megvásárolható oldalakon, jelentősen megnehezítve ezzel a mi dolgunk, hiszen még többet kell nyomoznunk, és csekkolnunk.

Vegyük például Gábort, akivel a közelmúltban kellemesen elbeszélgettem egy komoly, tartalmas párkapcsolat reményében.

Gábor egyébként rendkívül konszolidált fiatalembernek tűnt. A 30-as éveinek elején jár, átlagos magasságú és súlyú, szép szőrös férfi. Kellemes fotók érkeztek tőle, amin például a kutyájával pózoltak édesen, ezen felül pedig még a civil életébe is kaptam teljesen hétköznapi betekintést a fotók által. Jó érzés volt olvasni tőle, hogy nem érdekelt a szélsőségesebb szexben, fétisei sincsenek, ő maga is az „általános” szeretkezést preferálja.

Sőt, továbbmegyek. Hosszan fejtegette mennyire elkeseríti, amikor valaki egy faszos fotót küld neki, vagy épp az, amikor tőle kérnek szintén faszos képet. Minden egyben volt ahhoz, hogy elkezdjek gyanakodni, miszerint ez így túlságosan szép, hogy igaz legyen.

 

Bingó! Ding-ding-dong. Nagyjából 3 perc kutakodás után megtaláltam a hirdetők között. Igen, a szexhirdetők között. Nem mondhatnám, hogy épp egy kiegyensúlyozott pillanatként ért a felfedezés… Arról nem is beszélve, hogy néhány perccel korábban mesélt arról, hogy kutatóbiológusként dolgozik. Mondanom sem kell, egészen új értelmet nyert számomra ez a foglalkozás, hiszen már legalább tudom, hogy pontosan mit kutat, illetve milyen részletességgel.

 Akkor ugyan fáradtságot és elfoglaltságot színlelve finoman lepattintottam őt, de most úgy határoztam, utánajárok a dolgoknak. Így hát a nagy prostikutakodás keretein belül egy új, potenciális kuncsaft szerepébe bújva kifaggattam a tarifákról, és a pucér valóságról, amiről persze lemaradtam, hiszen ő sosem küldene ilyen képeket...

Viszont így utólag már megtudtam, mely puzzle-darabok hiányoztak akkor a teljes képhez. Szereti a pisit-kakit/ és vállalja is. Szereti a fistet adni és kapni is / és vállalja is. Pisás-szaros alsónadrágokat is vásárolhatok tőle! Természetesen Only Fans-en is nyújt fizetős szolgáltatásokat. Lábfétis kedvelő/ és vállalja is. Tabuk nélkül szexel, természetesen BB is / éééés vállalja is!

A beszélgetésünk a testének és szolgáltatásainak megvásárlása, avagy bérbevétele érdekében a következőként zajlott, illetve alakult:

Én: Szia, uni partnert keresek análra Pesten, a lakásomon. Érdeklődnék a tarifáidról.

Gábor: helló, általában 20 a minimum.

Én: Ok, a testedről készült képeket láttam, a farkad milyen?

Gábor: 3 farokkép (soha életemben ilyen ocsmány faszt nem láttam. Soha. Nem is hiszem el, hogy ilyen ronda farokkal létezni. Eleve furcsán indul már a tövétől is, és még össze is szűkül a hegyére. Mint valami elbaszott gúla húsból. Itt van előttem egy bélyegző. Hát basszus ennek a teteje különb formájú, pedig csapott és lapos! De lépjünk ezen túl…)

Én: Nagyon klassz. Mi tartozik bele a 20 ezres tarifába? (Gondolom a farkával történő izgatás nem, mert akkor azért neki kellene fizetnie, hogy valaki egyáltalán ránézzen…)

Gábor: Gondolom most az jön, hogy beléd kéne fröcskölni (fröcskölni, értitek. Egy hivatásos kurva hogy lehet ennyire beszari, hogy még a geci szót sem meri leírni?!)

Én: Kevesen bb-znek escortként, ezzel tisztában vagyok. Én csak kérdezem, hogy nálad mi fér bele az írt összegbe.

Gábor: Van bb-s vendégem de nem 20ért.

Én: Hanem mennyiért?

Gábor: Van rá jó ajánlatod? (Milyen szerencsés, hogy kutatóbiológusként még marketinget is tanult, nem?)

Én: Ez attól függ, mennyit élvezel.

Gábor: partnerfüggő, de jó sűrű, darabos

Nagyon sajnálom. Ennél a pontnál elképzeltem, ahogyan a gúlacsúcsos pöcsén a csapottas végű bélyegzős makkja dobálja ki magából az aszott és összetapadt ondórögöket, mindezt természetesen kutatóbiológus szerelésben. Belőlem olyan röhögőgörcs tört ki, ami már-már tényleg méltatlan volt szegény Gáborra nézve. De feladatom van, nem nevetgélhetek, gyorsan ajánlottam egy kicsit magasabb árat. Ki kellett derítenem, hogy az egykor oly izgalmasnak tűnő beszélgetőtársam végtére is mennyiért vállalja a tényleges biológiai kutatást. Számla nélkül…

Én: Ok, 50.000 Ft...

Gábor: Elég karcsú. (Hát szóval mindennek van határa. Jó tudom, finnyás vagyok, elfogadom. Én csipesszel sem tudnék hozzányúlni egy ilyen pasihoz, pláne nem egy ilyen mérhetetlenül ocsmány fakrú pasihoz. De ezért ez mégis csak erős túlzás, hogy ezt a dekoratívnak cseppet sem nevezhető bőrös-húsos háromszöget egy pezsgőtabletta kupakkal a végén ilyen díjszabás mellett lehessen igénybe venni. Elképesztő. Nem térek napirendre.

Én: Akkor mekkora lenne a nem karcsú összeg?

Gábor: A BB-s ügyfelem 70 ezret fizet egy órára. És amúgy ma jó neked? Tudok indulni most is

 

Ennél a pontnál már kiszálltam a beszélgetésből, megtudtam, amit akartam. Ismét egy jó tanulság volt, hogy az óvatosság nagyon fontos egy ismerkedésnél. A legtöbben a csillagokat, sőt az egész univerzumot lehazudják az égről. Így történt ez Gáborral is. Nem azzal van a gond, hogy miből él valójában. Azzal, hogy miközben épp nem azt a furcsán összecsoffadt báját árulja, azalatt reményt adhat majd azoknak, akik viszont tényleg és őszintén megérdemelik az igaz szerelem csókját.

Gábornak pedig ha van egy csepp esze - és tényleg sokáig szeretné űzni kutatóbiológusi munkáját - a megmunkált kuncsaftok után gyorsan felkeres majd egy plasztikai sebészt… hátha alapon.